Sietnünk kell, hogy még a komoly fagyok előtt leszüreteljük a vadcitrom termését. Ez egy meglehetősen veszélyes feladat, hiszen a vadcitrom tövisei nagyon szúrósak. Ennek ellenére egyik kedvenc növényünk a teljesen télálló cserje, ami a kert központi részén található. A termésből finom lekvár készíthető, de mi kimagozzuk, a magokat pedig megszárítjuk. A vadcitrom szomszédságában található páfrányfenyőknél szintén most gyűjtjük be a terméseket – itt a magozás és a magok szárítása a kellemetlenebb munkafolyamat: bár a Ginkgo biloba magja ehető, tápláló, és ahogy a növény minden része, ez is fontos gyógyszerészeti alapanyag, a termésnek és a magoknak savanykás, igen zavaró szaga van.
Az évelők elszáradt föld feletti részeinek visszavágása fagymentes időben folyamatosan végezhető ősz végétől kora tavaszig. Egy részükkel nem is sietünk nagyon, hiszen ezek búvóhelyet és táplálékot is nyújtanak a sanyarú hosszú téli hónapok során az állatvilág apróbb képviselőinek. Ezzel együtt tavaszra minden ágyással végeznünk kell és mivel nem mindig van ehhez a munkához megfelelő időjárás, így figyelmesen kell beosztani a feladatokat. A díszcserjék, fák fás metszésének is nagyrészt (kivételekkel) a tél vége, kora tavasz az ideje, így ahogy melegszik az idő, az ilyen irányú feladataink is sűrűsödnek.
Bár november 16-án megtartottuk a Tobozszüretet, azóta is folyamatos az atlaszcédrusok és a himalájai cédrusok tobozainak betakarítása, csakúgy, mint az őszi avar talajtakarásban történő felhasználása.
Ha nagyon hidegre, csapadékosra fordulnak a napok, bemegyünk és a korábban leszüretelt és kiszárított fenyőtobozok magozásával foglalkozunk.
Ugyan benne vagyunk a télben, arborétumunk most is tartogat szépségeket, megcsodálni való növényeket. Ilyen például
- a Madrid címerében is megjelenő nyugati szamócafa (Arbutus unedo), amelynek a virágzása télen (!) kezdődik, így a növényen egyszerre láthatjuk a virágokat és az érő terméseket is,
- a japán szentfa (Nandina domestica), aminek a pirosbogyós ágai és színes levelei ilyenkor is vidáman díszítik a kertet (de vigyázzunk, a növény minden része erősen mérgező!),
- az ünnepek elmaradhatatlan dekorációi, a pirosbogyós madárbirsek (Cotoneaster) és tűztövisek (Pyracantha),
- a hűség és a szerelem virágaként is ismert, a sétautak mellett most is virágzó, lilás kék színben pompázó csüngő rozmaring (Rosmarinus officinalis 'Prostratus'),
- és az októbertől novemberig virágzó, illatos (!) téli bangita (Viburnum tinus), aminek rózsaszín bimbói igen szép látványt nyújtanak - már az eljövendő tavasz ígéretét hordozva.
|
|
