A cserjés gamandor (Teucrium fruticans), ami január utolsó napjaiban kezdett el virágozni, a Mediterráneumból származik. Gazdag, ezüstös lombjában csücsülő aprócska lila virágai elbűvölő díszei az ébredező arborétumnak.
„Nomen est omen”: a téli vagy örökzöld bangita (Viburnum tinus) már a tél elején kibontja a feltűnő, fehér vagy rózsaszínes fehér, rendkívül illatos, hosszan nyíló virágait. Elhozza a tavaszt a legzordabb télbe is.
Szintén nagyon illatos, szintén nagyon bájos – ez a Nádasház felett tündöklő illatos tündérfa (Chimonanthus praecox). A Kínából származó bokros termetű cserje fűszeres, vaníliás illata messziről érezhető. Eredeti előhelyén esszenciális olajait gyógyászati célokra is használják.
És végül, de nem utolsósorban, szólnunk kell – bár nálunk csak elvétve találni – a hóvirágról (Galanthis nivalis). A vidám, kikeletet hirdető fehér szirmú, bókoló hóvirágot 2017-ben az év vadvirágának választották. Nélküle elképzelhetetlen a természet ébredése.
- Tudta-e? Olyan cserjékkel és fákkal is büszkélkedhetünk, amelyek – nem túlzás ezt állítani – egész télen át virágzanak, ezzel is reményt nyújtva a téli szürkeségben. A japán naspolya (Eryobotria japonica) november és február között kényeztet minket a fehér virágaival. A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) egész évben, így késő ősszel és télen is virágzik. A szépség azonban nem minden: ezekből a késői virágokból sajnos, nem lesz termés.
|
|
